A fotózásokról? Mit is mondhatnék...
...igyekszem a lifestyle vonalat követni, amikor csak a résztvevők engedik! :)
Szeretem, amikor szabadtéri családfotózások esetén hoztok magatokkal pokrócot, bubifújót, akár kedvenc játéko(ka)t, vagy éppenséggel bármit, ami Rátok a leginkább jellemző, tényleg akármilyen kiegészítőt. Ettől kezdve ez nem is egy fotózásnak fog tűnni, egyszerűen csak játszanak egy nagyot a gyerekek egymással és Veletek! Bubipukkasztás, vagy épp dekázás, pokrócon hasalás, esetleg nassolás, kavicsok és faágak gyűjtögetése, satöbbi, satöbbi... :) Minden egyes aprónak tűnő dologból ki lehet hozni egy történetet, ami csak a Tiétek!
Szeretem, amikor stúdiófotózás esetén a gyerekeket nem kéritek folyton arra, hogy nézzenek a kamerába. Inkább nézzenek Rátok! Nézzenek a játékra, amit a kezükben fognak. Nézzék a bubikat - hiszen azoknak a stúdióban is van létjogosultságuk! :) Nézzenek arra, amire vagy akire önkéntelenül is csak mosolyogni tudnak. Hidd el, nem fog hiányozni, hogy nem minden fotón a kamerába nézett!
Szeretem, amikor portréfotózás esetén el tudunk beszélgetni az élet nagy dolgairól. Amikor mesélsz, vagy csak felidézel magadban egy kedves, vagy épp fájó emléket, és én közben csak kattintok... Amikor elgondolkozol, vagy épp boldogság tölt el, akkor készülnek a legszebb képek! És talán egy-egy esetében még arra is fogsz emlékezni, amikor visszanézel rá, hogy mi is járt akkor a fejedben éppen.
Szeretem, amikor kismama fotózás alatt elbeszélgetünk róla, milyen nemű lesz a baba, hogy fogják hívni, mi az, amit már sikerült beszerezni és mi az, ami még várat magára... Mi az, ami könnyen ment és mi az, ami miatt már országot-világot bejártatok, mire végül megtaláltátok az igazit... Ekkor előkerülnek a sztorik, amiket ha megosztotok velem, valószínűleg abban az esetben is nevetni fogtok rajta, ha akkor éppen bosszantó volt átélni, amikor történt. Én meg közben csak nyomogatom a gombot és már meg is van a tökéletes sorozat!
Szeretem a tatai Angol Parkot, vagy épp a Kálvária dombot, a tavat Környén, a Bábolnai Arborétumot...
És még sorolhatnám...
...De most megállok, és csak annyit írok: Kérlek, adjatok esélyt erre! Ha pedig sehogy sem megy, és nem tudjátok elengedni Magatokat, akkor a kamerába nézős, mosolygós, beállított fotózásból fogjuk a lehető legtöbbet kihozni, és ebben az esetben is biztos vagyok benne, hogy Számotokra egy gyönyörű sorozat fog készülni, amire majd mindig boldogsággal tudtok visszatekinteni. :)
